2007. november 22.
- A jövő tévéje, nekem
- 10:30 | ötlet | média
Végülis a tévével, mint műfajjal, alapvetően nincs semmi baj. Kicsit olyan, mint a mozi, otthon. Van egy előre beállított program, ha akarom, nézem, ha nem akarom, nem nézem. Mozgókép, tehát érdekes. Sugározhat színvonalas műsorokat, és ótvaros szart is, de ez a moziban is majdnem így van. Ráadásul a piros gomb megnyomása a távirányítón ingyen van.
Akkor mégis mi a bajunk a tévével, egészen pontosan?
Az, hogy uralomra tör. Majd ő megmondja, mit szeretek nézni, és mikor. Ha rendes dolgozó emberként lefekszem időben, sose tudom megnézni azokat az értelmes filmművészeti alkotásokat, amiket ki tudja, milyen okból csakis éjfél utáni kezdési időponttal tartanak lehetségesnek műsorra tűzni.
De ez csak az az optimális-közeli eset, amikor egyáltalán szerepel a műsoron, ami engem érdekelne. Mert többnyire nem ez a helyzet. Mi emberek nem vagyunk egyformák, ellenben a műsorszerkesztők gyarlósága, hogy szeretnék elérni ezt az egyformaságot. Ha nyolckor a fókuszcsoport 60%-a Győzikét nézne, akkor nyolckor Győzike lesz, minden csatornán, márpedig. Le a sokszínűséggel.
Pedig még nem is beszéltem a kereskedelmi televíziózás rákfenéjéről. Arról, ami nem az igények kiszolgálását, hanem a befektetés megtérülését tartja szem előtt. Ha belefeccöltek sokmilliárdot az aktuális felfújt nagy attrakciójukba, akkor az összes többi műsoruk nézőit hajlandóak az őrületbe kergetni, csak hogy mindenki az ő friss gyereküket lesse.
Mi a megoldás?
Első lépésként a megoldás semmiképp nem lehet reklámos. Tehát a fizetős és közszolglati közötti átmenet lenne optimális. Tehát a kassza egy részét toljuk be a közösből, és amit pedig csak reklámból tudnánk hozzápótolni, azt csengessük ki mi, nézők.
Második lépésként legyen a műsor választható. (Nos, ugyebár nem a múlt televíziójáról beszélek.) Aminek kapcsán rögtön fölmerül, hogy hol a televízióműsor és a letöltögetős mozi határa. Nos, ha van egy 24 órás műsorfolyam, ami befolyásolható, de le nem állítható, és annak műsorai külön nem nézhetőek meg, akkor szerintem az tévé, és nem letöltögetős izé.
Kifejtem.
Van ugye a rádió, és van a cédé. A cédét berakom, és tudom, mit fogok hallgatni, és mikor. Ha rádiót hallgatok, akkor viszont meglepetések érhetnek. Beköszön a külvilág. Programot szerveznek nekem, az otthonomba. Eseménnyé válik egy jó műsor, mert készülni kell rá, nem szabad elpasszolni. Ceremónia, ami nagyon fontos az életünkbe. Azt gondolom, hogy az ilyen ceremóniákról nem szabad lemondanunk. Tehát a műsornak fixnek kell lennie.
Ami mindjárt ellentmond annak, hogy választható. Nincs a világon annyi tévé csatorna, hogy minden ember ki tudja választani a neki tetszőt, minden időpontban. Persze hogy nincs, ha a tévécsatornák hagyományos definícióját vesszük alapul.
Ötlet következik.
Tessék elképzelni egy kérdőívet, amit erre a bizonyos tévé csatornára való előfizetés előtt kitöltesz. Szép sorban bekattintgatod, mi mennyire érdekel. A világ összes műfaját megkérdezik. Azt is megkérdezik, mikor, milyen rendszerességgel szoktál (szeretnél) tévézni, mikor mit szeretnél nézni. Miből mennyit. Jó hosszú, bonyolult kérdőív, igen. De megéri! Ha befejezted, láthatsz egy előnézetet. Mi lett volna a műsor ezen a héten, ha már előfizető lettél volna. Úristen, hát ez állat, robogsz előfizetni. Vagy, hát ez gyengusz.
De ha gyenge, akkor még van lehetőséged, hogy változtass. Kilövöldözheted egyenként a nem tetsző műsorokat, és némi tekerés után ott van, mivel helyettesítenék be. (Közben a háttérben korrigálódnak a preferenciáid. Mert természetesen te voltál a hülye. Nem voltál képes a valódi igényeidnek megfelelően kitölteni a kérdőívet.)
A műsor utólagos véleményezésére akkor is van lehetőséged, ha már előfizettél. Szépen bekattintgatod, mi nem tetszett, és már babrálják is szorgos kezek a háttérben a preferenciáidat.
Attól nem megy át direkt letöltögetésbe a műsor, hogy a korrekció csak utólag lehetséges. Ráadásul a műsort csak egy hétre előre lehet befolyásolni. Ami a következő hét napra ki lett választva, kőbe vésetett. Lehet azért dolgozni, hogy olyan soha többé ne legyen, de azon változtatni csak az atyaúristen tudna, ha akarna.
Arra is van megoldás, hogy a barátaiddal megbeszéljétek, jó volt-e a tegnap esti film. Az előfizetés regisztrációhoz kötött, naná. Megoszthatod a barátoddal az egyébként nem publikus beállításaidat, ő pedig feliratkozhat rá. Az alap előfizetésbe beletartozhat néhány ilyen baráti csatorna választása. Leülünk este a tévé elé, nézzük, mi megy ma a Jóska csatornáján. Jesszus, ez miket meg nem néz. És Géza? Hát, ez jó, de most épp nem fűlik rá a fogam. Maradjunk csak a jól bevált saját műsornál.
A családokra is gondolni kell, főleg a gyerekek miatt. Apu, anyu, nagyi regisztrálhat külön, ha akar. De nem biztos, hogy Pistikének való, amit apu késő este akar nézni, ezért kell a külön csatorna, gyerek-beállításokkal. Ott se lehet megadni, hogy most akarom a szkubidút, most meg a pokémont, de ha jól be van állítva, hogy a gyerek milyen típusú programokat kedvel, akkor lesz gyakran szkubi és pokémon.
A beállítások privát jellege persze nem kötelező. Közhírré lehet tenni, aki arra vágyik. Nézzétek, nekem milyen jó műsorom van! Lehet reklámozni, hogy minél többen iratkozzanak fel a te tévécsatornádra.
Persze a hagyományos értelemben vett műsorpolitika itt érvényét veszti. Az üzemeltető tévé mindössze azt hirdetheti meg, hogy milyen új műsorokat illesztett bele a kínálatba. Itt egy új film, a paraméterei ezek és ezek, ilyen és ilyen korhatár, ilyen és ilyen műfajok, ezeknek és ezeknek ajánlható. Ha szeretnéd megnézni, hangolj úgy, hogy beleférjen a műsorodba. Közvetlenül nem tudod megnézni, mert az már nem tévé lenne, hanem mozi. Ahhoz menj le tékába, vagy fizess elő a letöltésre, külön.
Majd gondoljatok rám szeretettel, amikor ez megvalósul.
