2007. november 14.
- DTI 1
- 14:38 | elmélet
Azaz Demokrácia Továbbképző Intézet. Szerintem.
Ugatjuk a demokráciát. Én is, ti is. Dobálózunk vele. Olyan jól bedobható, amikor kifogytunk az érvekből. Pedig fogalmunk sincsen róla.
Szeretném pár nekifutamodásra összegezni, ami engem bosszant. Amit szerintem fel kéne fognunk, ha nem akarjuk, hogy nagy baj legyen.
Jöjjön az első rész:
Gazdag ember, szegény emberA komcsi rendszerben megszoktuk az ideológiát, miszerint mindenki egyenlő. Az akkori elit megpróbálta rejtegetni a kiváltságait, hogy mondhassa: ő bizony még mindig a nép fia, pedig rohadtul nem akart már az lenni. Egyesek olyan ügyesen rejtegették a hatalmukat, hogy ma sem tudni, valójában meddig ért a kezük. (Mellesleg emiatt készültek igen becsületes építmények akkoriban: az egyszerű, de minőségi anyygból való, letisztult építkezés az egyik legdrágább. De ez most mindegy.)
Ez az ideológia sajnos olyan szépen gyökeret vert, hogy kiirthatatlannal látszik. A minimálbérből dolgozó takarítónő fel van háborodva, ha a miniszternek nagyobb a fizetése, mint neki. Hogy képzelik. Azok is olyan büdöset szarnak, mint ő.
Egy dologban tökéletesen igaza van a takrító néninek. De csak egy dologban.
A demokráciában egyenlőek vagyunk, igen. Jogilag. De nem pénzügyileg. Ez itt a pénz demokráciája. Aki még nem jött rá, annak ébresztő. A kapitalizmusban minden piaci alapon működik. Beárazzák az árut, a szolgáltatást, és beárazzák az embert is. Van, aki sokat ér, van, aki keveset. (Ez abszolút nem vonatkozik a szociális hálóra. Az egy dolog, hogy ez a rendszer leáraz egyeseket, de a rendszernek az is dolga, hogy ne engedje őket leesni.)
Ha egy modellnek olyan csinos pofija van, hogy ha ő kerül a címlapra, százezerrel több fogy az újságból, akkor annak a modellnek az újságok milliókat fognak fizetni, egyetlen fotóért. Ez az ő ára. Ha egy regényíró eddig olyan jókat írt, hogy már csak azért megveszik a könyvet, mert látják a nevét, akkor a kiadó súlyos milliókat fog fizetni, hogy ő adhassa ki. Ha egy menedzser álmából felébresztve képes jó döntést hozni, amikor válsághelyzet van, annak súlyos milliókat hajlandó fizetni egy nagyvállalat havonta csak azért, hogy ne csináljon semmi különöset, mert az az egy döntés, ha sor kerül rá, milliárdokat spórolhat meg neki. De persze nem kell ilyen messzire menni. A varrónő, aki kétszer annyi ruhát varr meg, kétszer annyit ér a cégnek. Az üzletkötő, aki kétszer annyit ad el, szintén.
Ráadásul rontja a helyzetet, hogy a pénz általában pénzt szül. A gazdag ember tendenciózusan gazdagodik, a szegény pedig szegényedik ebben a rendszerben. Akinek van pénze, be tudja fektetni, akinek nincs, arról meg sose derül ki, hogy menne-e neki. Mert egyébként nem biztos.
Nem feltétlenül azok a képességek kellenek hozzá, hogy valaki pénzt csináljon, amiket emberi értékeknek tekintünk. Sőt, az értékek (precizitás, kitartás stb.) mellett megjelennek bizony negatív kicsengésű tulajdonságok is (pl. könyörtelenség). Sírsz, mert nem vagy gazdag ember, de nem szeretnél olyan lenni, ami kell hozzá? Akkor valószínűleg nem is szeretnél igazán gazdag lenni. Más értéket fontosabbnak tartasz. Így döntöttél. De akkor meg miért sírsz? Ez lehetne akár egy első lecke is a demokrácia-tanulás folyamatában.
Tessék elfogadni, és tudomásul venni, hogy a pénzcsináláshoz kell valami, ami nincs meg mindenkiben, vagy nem mindenki akarja, hogy meglegyen benne. Ha van egy céged, akkor a mások munkáján kell hasznot húznod. Ha elkezded sajnálni a dolgozókat, és túlságosan elmész jótékony irányba, nem lesz elég tartalékod, amikor jön egy vészhelyzet. Csődbe fogsz menni, a dolgozóid utcára kerülnek. Jót tettél velük? Nézőpont kérdése. Lehet, hogy akkor teszel velük nagyobb jót, ha morognak, hogy miért csak ennyi a fizetés, viszont van stabil állásuk.
Nem tudom, honnan ered az a jópofoaság, hogy "csak az első milliómról meg ne kérdezzék, honnan van". Oké, vicces, viszont félrevezető. Nyilván úgy a legkönnyebb, hogy az elején lopok, aztán utána én leszek az adófizetők gyöngye. Nem akarom azt mondani, hogy ilyen nincs. Viszont félrevezető, mert azt a látszatot kelti, mintha ez elég lenne. Mintha tényleg csak annyi kéne, hogy valakinek ölébe hulljon a lottó ötös, és onnantól hawai. Nem, ennyi nem elég.
Ha valakiben nincs meg az a bizonyos pénzcsinálási képesség, az rövid úton el fogja veszíteni a vagyonát. Elképzelhető, hogy valaki tudna pénzt csinálni, de nincs meg a kezdő tőkéje, igen. De hogy valaki ne értsen hozzá, és mégse szegényedjen el, már sokkal kevésbé. Ez a dolog nem bízható másra. Nem lehet megfizetni brókert, hogy az majd megoldja, mert aki nem tud elég körültekintő lenni, az erre fizet rá. A saját könyvelőd fog átverni, ha azt látja, hogy nem vagy képes felügyelni a munkáját. Ebben az esetben a felügyelés képessége jelenti a pénzcsinálás képességét.
Igazságos a rendszert? Lószart. El kell felejteni ezt a szót. A kapitalizmusban már nincs semmi ingyen. És nem kell, hogy tessen. Ha nem tetszik, akkor is ez van. Ezt választottuk 89-ben. Nem azért, mert annyira jó, hanem azért, mert a másik dugába dőlt. Lassan be kéne fejezni az új rendszer propagálását, mert pont az tudja megakadályozni, hogy előre jussunk vele. Nem kérem, ez itt nem arról szól, hogy nekünk jó legyen, hanem arról szól, hogy működik.
Lehet tiltakozni, hogy megszűnnek olyan állások, amik nem termelnek semmit. Amik már az átkosban sem termeltek semmit, csak az akkori rendszer ezt finanszírozta. Ja, csődbe is ment. Ez a mostani nem akar csődbe menni, nem is akarja finanszírozni az ilyen pénzkidobásokat. Minél tovább erőltetjük a kapitalizmusba épített szocializmus fennmaradását, annál lassabban fogunk az egyről a kettőre jutni.
