2007. október 3.
- Utópia-okosságok
- 2:45 | ötlet
Mert nem csak gondok vannak ám. Nézzünk pár szép domborítást. Ugye a lényeg az, hogy minél kevesebb pénzt szedjünk el az emberektől, és minél kevesebb dolgot támogassunk. Így mindenki szabadabban dönthet, hogy a sok pénzből melyik drága dolgot veszi meg, ahelyett, hogy a kevés pénzből a támogatott dolgokat keresné.
Fűtési költség
Legyen a példa egy átlagközeli kétgyermekes család, akik a fehér gazdaságban dolgoznak. A borítékban nettó 100 ezer van fejenként, ami húzós. Ha jól tévedek, most épp a második gyerektől kezdve lehet valami plusz pénzt kapni, szóval van nekik kétszázezernél picit több havonta. Kapnak gázártámogatást bőven, így havi huszasból úgy-ahogy kifűtik a kockaház minden helyiségét. A nyílászáró-cserére gondolni se mernek, mert hét kilónál kezdődik minden megoldás, amit az állami támogatás épp csak hat kilóra bír lenyomni. Felére csökkenne vele a fűtési költség, de a gázártámogatás ezt elmismásolja, és azzal a különbözettel már sose gazdálkodják ki. Ez van most.
Az én modellemben, mivel a munkáltató csak az alap-adókulcsot vonja le, kézbe ad 250-260 ezer forintot. Mondjuk legyen a példa kedvéért 260. A családra kivetítve ez 130-as átlag, amit szociálisan kiegészítenek (150 az irányszám) 140-re. Tehát 560 ezerből gazdálkodnak. Viszont nincs gázártámogatás, a havi fűtési költség 50 ezer forint. A nyílászáró-csere hétszázezer, de inkább a jobb minőséget választják, és egy milláért cserélnek az egész házon, mert ha a fűtási költség leesik tőle havi 15-20-ra, úgyis hamar kigazdálkodják.
Nyugdíjasok utazása
Most minden 70 év feletti ingyen utazhat. Támogatjuk a nyugdíjasokat, ami szép, csak van vele nem kevés probléma. A nyugdíjas többnyire se nem könnyebb, mint egy másik utas, se nem foglal el kevesebb ülést. Ugyanúgy növeli a működési költségeket, mint bármelyik másik utas. Ezt a költséget helyette valakinek állni kell. Vagy a közlekedési vállalat bukja, vagy inkább a nagy közös kassza. Vagyis mi. Amivel még mindig nincs probléma, mert azért tesszük be azt a sok pénzt abba a nagy közös kasszába, hogy az olyan rászorulókat, mint a nyugdíjasok, támogassuk belőle. A baj csak az, hogy ezt most rosszul tesszük.
Először is, nem minden nyugdíjas utazik. A többség inkább szeret otthon ülni, mert egészségi állapota miatt kockázatos kimozdulnia. Elmegy havonta kontrollra, meg gyógyszert felíratni, de egyébként inkább nézi a tévét, és kihozatja az ebédet vagy a hozzávalókat. Ő van nehezebb helyzetben, mert a szociális munkás nem fog neki elcaplatni az akciós cukorért a város másik végébe, viszont őt támogatjuk kevésbé. Ezért az ingyenes utazás diszkriminatív. Olyan, mintha adnánk minden nyugdíjasnak egy csekkfüzetet, amit korlátlanul kitölthet, de csak utazásra. Egyik nyugdíjas nem használja, a másik minden nap kétszer elmegy templomba, mert "ingyen van", és mert szerencsés, és mozgékony.
De van még egy bibi ezzel a mostani rendszerrel. Elmegy mondjuk a fentebb említett mozgékony néni kétszer imádkozni, és "elkölt" jelképesen 600 forintnyi utazási csekket naponta. Ezt megteszi minden nap, és bizony el is költ havonta nagyságrendileg egy huszast. Megteheti, mert neki ingyen van. Mi meg a közösből 20 ezer forintot szépen elköltünk erre a célra.
A kérdés az, hogy ha a néninek a kezébe nyomnánk a havi 20 ezer forintot azzal, hogy mostantól meg kell venni a jegyet, menne-e kétszer busszal a templomba naponta. Meggyőződésem, hogy nem. Kiderülne, hogy mi a fontos. Kiderülne, hogy elromlott a mosógépe négy éve, és azóta kézzel mos, mert a nyugdíjából nem futja újra. Vagy a porszívója romlott el. Vagy a tévéje. De felőlem nyílóbukópántos ütőröpítő-törőt is vehet belőle, a lényeg az, hogy ő döntse el. Mert most ezt nem engedjük meg neki.
Nagyon pontosan tudom, hogy ez a mostani rendszer főként marketingfogás. Úgy csinál a kormány, mintha ő minden nyugdíjasnak felajánlaná, hogy utazzon orrba-szájba, aztán szétteszi a kezét, mert ő arról nem tehet, hogy nem utazik mind. Valójában ezt nagyon pontosan fel lehet mérni. Lehet tudni, hogy 5%-uk fog csak utazni. Nagy szavak mögé kevés pénzt kell tolni, és ez praktikus.
Ha azt mondanám, hogy legyünk korrektek, és osszuk szét az imádkozós néni havi húszezrét, fejenként csak ezer forint jutna nyugdíjasonként. Mindenki csak legyintene. Igen ám, de vajon hány ilyen fejenként ezres tétel van elbújtatva a mostani rendszerben? Hány adó- és járuléktörvényben szerepel az, hogy "kivéve nyugdíjasok"? Ezek mind ugyanígy működnek: van, aki igénybe veszi, van, aki nem. Aki igénybe veszi, az buzgón, mert örül. A többi meg elesik a támogatástól.
Én kikotornám az összes ilyen bújtatott és kevésbé bújtatott támogatást, osztanék, szoroznék, és az így keletkezett költségvetési többletet simán hozzácsapnám a nyugdíjakhoz. Lehet, hogy havi 50 ezerrel is megtolná átlagban. A többség nagyon jól járna, mert valóban ő döntené el, hogy mire akarja használni ezt az immár kézhez kapott támogatást.
