2007. szeptember 27.
- Kedvenc utópiámról még
- 23:15 | ötlet
Persze, hogy az adórendszer. (Előzmények 1 2 3 4.)
Miért utópia? Két okból. Egyrészt ez a parlamentáris demokrácia, amit itt döcögve művelünk, nehézkes, évezredek alatt tudna egy ilyen volumenű átalakítást véghez vinni. Ráadásul külföldön is szarul csinálják a dolgokat, és egy bizonyos szinten túl nem lehet ellene menni a nemzetközi tendenciáknak. Mindegy. Agyalni azért jó róla.
Alaposan átgondoltam a dolgokat közben. Legfontosabb újdonság, hogy az eddigi legkomolyabb költséget kivezettem egy új adónembe. Két legyet ütök vele egy csapásra: mostantól kezeli a vagyonosodást is a rendszer, és a szociális támogatás sem a büdzséből megy eztán. (Minél kevesebb célt szolgál a központi kassza, annál jobb, ugye.) Valahogy így néz ki a dolog:
A vagyonadó
Mindenkinek, aki gyanakszik, hogy az ő vagyona elérhet egy bizonyos, központilag meghatározott értéket, vagyonbevallást kell készíteni. Ezen minden vagyontárgyat szerepeltetni kell, ami meghaladhat egy bizonyos értéket. Értelemszerűen ingatlannal kezdődik a dolog, de mennyiségtől függően bármi, tényleg bármi szerepelhet rajta. Tehát, hogy konkretizáljam, mindenki, akinél elképzelhető, hogy a 20 milliót eléri az össz vagyona, fel kell, hogy írjon minden tételt, ami eléri a 100 ezret fajtánként. (Ezer tonna kommunális hulladék is lehet tétel.)
Szúrópróbaszerűen ellenőrzik, hogy beadja-e, akinek be kell adni. Viszont a bevallási kötelezettség nem azonos az adózással, mert az adómentes értékhatár mozog, és mindenképp jóval föntebb van. Mondjuk beveztéskor 50 milliónál indul, és az általa finanszírozott szociális kassza feltöltöttségétől függően csúszik föl-le. Tehát, a példánál maradva az össz vagyon 50 millió feletti részének x százaléka a vagyonadó.
Természetesen itt is családi adózásról beszélünk, tehát az egy főre eső vagyont kell nézni. Ez csak első ránézésre komoly kibúvó, mert ha valakinek milliárdjai vannak, akkor majdnem tökmindegy, hogy hányszor 50 millió lesz az adómentes része, a lényegi részét muszáj lesz leadóznia. Márpedig az a lényeg, hogy a minél gazdagabbaknak kelljen minél többet beletenni ebbe a kasszába.
A rossz hír az, hogy a cégek esetében nincs vagyonadó. Maga a cég a vagyontárgy, és adózni kell utána, bocs.
Nem kis tételről van szó. Komoly szabályozási funkciója van, mert a "sokat keresek, tehát befektetek, és azzal még többet keresek" spirál egyedüli fékjét képezi. A felhasználása is komoly igényt támaszt, tekintve hogy az én rendszeremben nincsen semmi bújtatott támogatás, az összes szociális célú támogatás egyösszegben kifizetésre kerül. A leggazdagabbak fizetik a legszegényebbeket, és ez így van jól.
No, akkor következzen a felhasználása.
Szociális támogatás
Nincs olyan, hogy minimálbér. A mostani rendszerben kinyílik a bicska mindenkinek a zsebében, aki munkával keres ugyanannyit, mint a másik semmittevéssel. Ezt is másképpen csinálnám.
Ugyebár nálam az egyetlen igazi adónem, ami a büdzsét adja, a jövedelemadó. Ez általános, egy kulcsos, és nincs adómentes része. (Az adómentes sáv és a sávos adókulcs mint olyan is a bújtatott szociális támogatás egy formája.) Tehát megkeresi az annyi amennyit a delikvens, és lecsapjuk belőle a fix százalékot. Ez után lép be a képbe a szociális támogatás.
Van egy vezérösszeg, ami legyen a példa kedvéért 150 ezer. A szociális támogatási rendszer a lefelé való különbség felét fizeti ki, egy főre. Tehát keres a polgár mondjuk 200 ezret, leadózza belőle a mondjuk 40%-ot (bár, ha kiveszem a büdzsből most a szociális kasszát, akkor gyanús, hogy ez itt már nagyon nem fog a 40%-ra hasonlítani, lezuhan 15% környékére, de most mindegy), egyedül él, az 120 ezer. Ez 30 ezerrel kevesebb, mint a 150 ezer, tehát a szociális kassza kiegészíti 15 ezerrel, és lesz belőle 135 ezer. Ezután lehet leemelni a bármiféle egészség- és nyugdíj-biztosítási havi összegeket.
Másik példa. Lusta tróger nem keres egy fillért sem, az 150 ezerrel kevesebb, mint a 150 ezer, a szociális kassza ezt annak felével, vagyis 75 ezerrel honorálja. Ebből lesz kifizetve egészség és nyugdíj, kötelezően választható módon. Tehát többel támogatja azt, aki kevesebbet kap, mégsem kaphat soha annyit, mint az, amelyik keres is.
A 150 ezer, mint vezérösszeg bevásárlókosárhoz van igazítva, tehát inflációkövető. A támogatás számítási képletének többi része fix, tehát a szociális kasszának az elköltése rugalmatlan. A feltöltésének kell idomulnia hozzá, ami az adómentes sáv tologatásával valósul meg. Illdomos egy kívánatos letéti össztömeget (például az egy évi kifizetések teljes összege) lefixálni, és azt kell célozgatni alulról-felülről az adósávok állítgatásával, évről-évre.
