2007. július 1.
- Az adórendszeremről, harmadszor
- 6:05 | ötlet
Itt kezdtem, és itt folytattam. Most a társadalombiztosítás jön.
Tehát, az alapot a kötelezően választható egészségbiztosítás és nyugdíjbiztosítás képezi. Minden felajánlott lehetőségnek biztosítania kell egy megfelelő szintet. Nevezzük ezt alapszintnek. Ezt mindenkinek meg kell kapnia, ebből a társadalom nem enged. Persze, ha valakit felvet a pénz, nem mondhatjuk neki, hogy ne luxuskórházban kezeltesse magát, ezért léteznek felsőbb szintek. A lényeg, hogy az alapszint tényleg a megfelelőt jelentse.
Most jön a neheze.
A "minden kerüljön annyiba, amennyibe kerül" elv szorgos alkalmazása itt etikai kérdéseket vet fel. Van, aki életében soha nem lesz beteg, és van, aki többet van kórházban, mint otthon. Vannak csak nagyon költséges terápiával gyógyítható betegségek. Fizessen-e többet az, akinek (várhatóan) többe kerül a gyógykezelése?
Az etikus válasz természetesen az, hogy nem. Viszont szükségesnek tartom részletezni, hogy hogyan nem.
A gyógykezelés szükségét okozhatja öröklődő baj, helytelen életmód, környezeti ártalom, baleset, fertőzés. A kérdés az, hogy a beteg, vagy bárki más tehetett volna-e azért, hogy elkerüljük a betegséget. Vegyük sorra.
- Öröklődő betegségek: nyilvánvalóan ez ellen a beteg nem tehetett semmit. Ma már egyre nagyobb pontossággal meg lehet állapítani, akár már a születés előtt, hogy mi lesz a kór. Ha nem halálos, akkor bizony nincs ok arra, hogy a gyermek ne szülessen meg. Ezt tudni nagyon is lehet, de bekalkulálni tilos. Gondolkodom rajta, hogy az ilyen betegségekre akár külön központi alapot hozzanak létre, és a pénzintézeteknek ne is kelljen foglalkozni ennek a biztosításával, hogy még véletlenül se lehessen belőle baj.
- Helytelen életmód: azt gondolom, hogy az én módszerem itt tud brutálisan nagyot domborítani. A betegségek döntő hányadánál kimutatható a helytelen életmód hatása. Az én megoldásom során a háziorvos egyik fő feladata lenne ezekre a hatásokra felhívni a figyelmet. Ha érzékeny a bőre, ne menjen ki a napra. Kiment a napra, mert hülye volt, bőrrákot kapott, hát azt bizony ki kell fizetnie. Durvának hangzik, pedig csak a rossz rendszerbe belegyöpült agyunk mondadta velünk, hogy szegény, hogy kibasznak majd vele. Nos, az a kezelés most is annyiba kerül, csak most büntetlenül herdálják a hülyék a mások pénzét. (Hülyék egyértelműen, mert ki akarna szándékosan megbetegedni.) A lényeg, hogy ez az aspektus erősen felrázná a társadalmat, hogy vigyázzanak már az emberek az egészségükre kicsit jobban, mert nem csak rossz lesz nekik, ha betegek, de bizony pénzbe is kerül, amit ma helytelen módon még nem érzékelnek.
- Környezeti ártalom: az esetek többségében valaki felelős, és nem maga a beteg. Ha kipufogógázoktól terhes közegben kénytelen élni, és beteg lesz tőle, azt az üzemanyag árába épített egészségvédelmi járulékból kell fedezni. Ha a munkahelyén szív aromás vegyületeket, akkor a munkáltatója fizet majd jó sokat (vagy fölszerel elszívót, ha van esze). Kioldódik a konyhai edényből főzéskor valami vegyület? Fizet a gyártó. Nincs rendes világítás az irodában? A szemműtétet a munkáltató fizeti. Vagyis általában más a felelős, de nem feltétlenül. Ha véletlenül beleiszok a mosogatószerbe, mert hülye voltam, és pohárba töltöttem, amikor kulukadt a flakon, azért nem felelős a gyártó. Én vagyok a felelős, fizetem a kezelést. Persze köthetek olyan külön biztosítást, ami a saját hülyeségemet fedezi ("gyalog-casco"), de annak már nincs köze az egészségbiztosítás finanszírozásához.
- Baleset: azt kell tisztázni, hogy az illető kereste-e a veszélyt. Az extrém sportokat űzők bizony fizessenek, vagy kössenek külön biztosítást. A munkahelyi balesetekre sincsen pardon. Tessék megfelelő körülményeket teremteni, vagy kifizetni a baleseti ellátást. Közlekedési balesetnél az elkövető felelősségbiztosítása fizet. Elég egyértelmű, hogy ennek a rendszernek fontos eleme a saját testi mépségünkre kötött "casco".
- Fertőzés: van egy elvárható magatartás, de ezt kár is ragozni. Senki sem áll oda, hogy tüsszögjön rá egy influenzás. Tehát a fertőző betegségeknél nincs külön felelős.
Összefoglalva: a vele született és a fertőző betegségek kivételével mindig megkeresném a felelőst, és beszedném tőle a pénzt. A felelős lehet maga a beteg is, ezért célszerű (bár nem kötelező) a saját testi épségére külön balesetbiztosítást kötnie mindenkinek. A született betegségek kezelése központi alapból történik.
Ez volt az egészségbiztosítási része. A nyugdíjrendszer már egyszerűbb kérdés.
A kórisme sajnos kihat a várható életkorra is, amit a szívtelen biztosítók szeretnek megsaccolni. Megtehetik, viszont be nem kalkulálhatják. Csak azt számolgathatják, hogy az illető mennyit fizetett be a saját nyugdíjalapjába, és a konstrukció szerint az mennyi életjáradék, illetve milyen összeggel kell majd elszámolni az örökösök felé. Az arányoknak minden embernél ugyanannyinak kell lenniük. Ennyi.
