2007. március 16.
- Nyomógombos vasúti jelző
- 17:33 | ötlet | közlekedés
Rásandítottam a jobb oldalra, és irtózatosan elszégyelltem magam. Egészen és Krónikus és Tűrhetetlen Mértékben Ötlettelennek állítottam be magamat. Aszongya Ötletek = 0. Ne nézz oda, már nem annyi, mert mostantól már nem vagyok EéKéTMÖ.
Naszóval.
Van ugyebár a vasúti átjáró, mint olyan. Némelyiken van jelző, némelyiken nincs. Utóbbira azt mondják, túlságosan felpörgeti a természetes kiválasztódást, mert a hülyemagyar nem néz sehova, csak megy, és a vonat az erősebb. Tehát a jelzős megoldás a jobb. Oké.
Ha az alapvető lehetőségek kombinációit veszem számba, akkor mindjárt van négy.
- Szabadot mutat a jelző, és nem jön vonat. Teljesen király, jövünk-megyünk, élvezzük a szabadságot.
- Tilosat mutat a jelző, és jön a vonat. Hát igen. Ekkor hivatott a jelző azt a bizonyos hozzáadott értéket produkálni.
- Szabadot mutat a jelző, és jön a vonat. Ez már a kiválasztódás mesterséges változata, valamint foglalkozáskörében elkövetett gondatlan, és 5-től 15 évig. Ne is beszéljünk róla, remélem, még soha nem fordult elő.
- Tilosat mutat, de az a fránya vonat nem jön. Ugye, ez mennyivel gyakoribb?
Most hanyagoljuk el azt a lehetőséget, hogy a jelző pirosirányba romlott el. Az is éppoly kevéssé valószínű, mint a másik. Van egy másik ok, ami egészen hétköznapi.
A jelzőberendezések áramkörei meglehetősen primitívek. Ahhoz, hogy egy közúti jármű biztonságosan el tudja hagyni az átjárót, kell bizonyos idő. Ez talán függ az átjáró kivitelétől is, de mondjuk kábé 30 másodperc. Szegény buta jelzőnek az a dolga, hogy legalább 30 másodperccel a vonat keresztülvágtatása előtt tilosra váltson. Kell ezt úgy tennie, hogy fogalma sincs, mikor megy át a vonat. Csak azt tudja, hogy mikor volt egy bizonyos ponton. Azt a bizonyos pontot persze olyan távolságra helyezik el, amit a legvérmesebb masiniszta se bír megtenni 30 másodpercen belül. Elhelyezték ott azt az érzékelőt, és hátradőltek, mert így bizony egy vonat se tud idő előtt felbukkanni, tehát minden tökéletes.
Vagy mégsem.
Érkezik az a fránya "minden állomáson és megállóhelyen" című kuligép, és mit tesz isten, van neki egy lerakóhelye az átjárótól úgy 300 méterre. Expresszvonat 120-szal az annyi, mint pont egy kilométer 30 másodperc alatt, hűha. A gályázóvonatnak még a vége is befér az érzékelő elé, nemhogy az eleje.
Tehát, jön a vonat lassítva (egyébként is lassan jött), és eléri az 1 kilométerre lévő érzékelőt. Puff, a jelző máris vált, mi az autóinkkal fékezünk, megállunk. Eltelik egy perc, és a vonat lassan már be is ér a megállóba. Mi várunk. Eltelik még egy perc, és lassan leszáll mindenki. Mi elkezdünk nézelődni, hogy hol van már az a kurva vonat. Eltelik még egy perc, és lassan minden utas fölkászálódik. Mi idegesen nézegetjük az óráinkat. Eltelik még egy perc, és még mindig nem indult el a vonat, mert közben valaki egy biciklivel küzd a poggyászkocsinál. Egyesek kiszállnak az autóból, és nézelődnek. Eltelik még egy perc, a vonat komótosan kihúz az állomásról. Mi már a hajunkat tépjük, mert még mindig nem látjuk, hogy miért állunk. Eltelik még egy perc, és a vonat döcögve átbaktat az átjárón. Fellélegzünk. Másodperceken belül váltani fog a jelző.
Kivéve, ha ez a szitu két megálló között van, és közben pont befut szemből egy másik ilyen szuperexpressz. Mire annak a ciklusát is kivárjuk, simán jöhet egy újabb vonat az előző irányból, és akkor jön a három napi hideg élelem stb.
Szerintem ez így nem jó, és egyszerű lenne változtatni rajta.
Van az a sűrűjármű/ritkagyalog szituációkban bevetett nyomógombos trükk. Nagymami odajárókeretezik, bök egyet, megvárja, áthalad. A hatékonyság szele lobogtatja a hajamat.
Elképzeltem, hogy annak a gyalogvonatnak van ott egy jópofa kis rádiós nyomógombja, benn a fülkében. A jelző alaphelyzetben a vonatnak tilos, ezt a nagy sebességű szerelvények egy nyomógomb nélküli nyomógombbal automatikusan átváltják maguk előtt. A lassúaknak meg csak nyomógombos nyomógombjuk van, és kész. Tízezer forint ráköltés szerelvényenként, és évente kb. 7865378459185385637 utasóra várakozási idővel tölthetünk többet a barátnőnkben. Próbáljatok csak meg belekérdezni, én ugyanis készültem:
- Nem felejtheti el megnyomni, vagyis nyugodtan felejtse el, majd jól megállítja a jelző. Akkor majd észbekap.
- Nem ragaszthatja le leukoplaszttal a gombot, mert a hatósugara miatt úgyis csak akkor vált, ha megközelíti a jelzőt.
- Nem gond, ha az átjáró közelében a vonatnak nincs jelzője, mert az az esetek 90%-ában azt is jelenti, hogy megállója sincs. Minden vonat gyorsan fog jönni, mi meg örülünk.
Viszont, ha ez be lenne vezetve, annak egy csomó haszna is lenne:
- Ugye mindannyian időt takarítanánk meg, innen indult a történet.
- Röhejesen keveset kellene rákölteni, és lehetne mondani, mekkora a fejlődés.
- Talán ha mindenki megszokná, hogy a jelző tilosra fordulása után másodperceken belül jön a vonat minden esetben, nem kéne külön kampányolni, hogy ugyan álljanak már meg, heló.
- Egyébként is kevésbé lennénk idegesebbek, kevesebb balesetet csinálnánk.
- Arról már nem is beszélve, hogy amikor a jelző tilos, akkor két lámpa ég, amikor szabadot mutat, akkor csak egy. Energiatakarékosság?
A múltkor álltam úgy 12 percet a szerencs utcai átjáróban. Már a Berlini utca is bedugult, olyan hosszú volt a sor. Négy vonat jött, ami vonatonként 3 perc. Pedig nyitással/zárással együtt is beleférne egy percbe. A 12 percen belül 8 percet mehettek volna pluszban az autók.
Aztán szinte már klasszikus a Veres Pálnéról a HÉV-síneken keresztül való kanyarodás. Nincs olyan átkelő, ami ne esne két HÉV-megálló közé, a többit tudjátok.
Na, jó ötlet?
